Mit mond a globális joggyakorlat a kérdésről?
A világszerte egyre nagyobb intenzitással előforduló jogviták rámutatnak arra, hogy a hazai cégek sem hagyhatják figyelmen kívül a LinkedIn és más közösségi médiák használatából eredő esetleges jogvitákat. A legtöbb tisztázatlan kérdés általában arra irányul, hogy rendelkezhet-e a munkáltató a munkavállalója LinkedIn-profilján található kapcsolatokkal. A kérdés eldöntése a munkaviszony megszüntetése kapcsán válik igazán kritikussá.
A LinkedIn-kapcsolatok jellege
Az üzleti célú, céges kontaktlista nem új keletű dolog, akár céges levelezőrendszerekként, akár papíralapú címjegyzékek formájában alapvetően elterjedtek, és egyértelműen a cég tulajdonát képezik. Az ügyféladatbázisok értékkel bíró dolgok, amelyek akár adásvétel tárgyát is képezhetik, tipikusan üzletág-átruházás során. Az előbbiekből következően a céges kontaktlisták tartalma nem egyszer üzleti titkot is képezhet. Mivel ezek a cég erőforrásai felhasználásával készültek, befektetésnek tekinthetők, és a személyes jellegű, illetve egy konkurenciánál való felhasználásuk kárt okozhat a cégnek. Nem kérdés tehát, hogy a cégek kontaktlistái, ügyfél-adatbázisai az azt megalkotó cég tulajdonában állnak, függetlenül azok megjelenési formájától. De vajon az előbbiek szerinti megközelítés alkalmazható a céges LinkedIn-kapcsolatokra is? Elképzelhető, hogy a munkavállalók profiljához köthető LinkedIn-kapcsolatok a munkáltató cég tulajdonában állnak?
A LinkedIn-profil létrehozásával a felhasználó felhasználói szerződést köt a közösségi oldalt működtető céggel (európai felhasználók esetében ez az írországi LinkedIn vállalat). A szerződés szerint a felhasználó tulajdonában áll valamennyi adat, információ, amelyet a felhasználó a LinkedInen keresztül megoszt. A felhasználói szerződés alapján a felhasználó csak egyetlen profilt használ, nem adja ki a jelszavát, és nem bízza a profil használatát harmadik személyre. Ezen túl, a felhasználói szerződés nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a felhasználó kapcsolatai kinek a tulajdonában állnak. (Más kérdés, hogy amennyiben a Linkedin-profilt üzemeltető cég úgy dönt – például marketing okokból –, hogy a LinkedIn-közösségen belül láthatóvá teszi a kapcsolatait, az ily módon nyilvánossá tett információkra az üzleti titkokra vonatkozó védelem már aligha lesz alkalmazható.) Adódik viszont a következtetés, hogy amennyiben a felhasználó kapcsolati hálójára úgy tekintünk, mint a felhasználó által a LinkedIn-rendszeren belül megosztott adatokra, akkor ezek az információk a felhasználói szerződés szerint a felhasználó tulajdonát kell, hogy képezzék.
A kérdést az üzleti titokkör szempontjából vizsgálva némileg ellentétes következtetésre juthatunk. Abból fakadóan, hogy egy cég ügyféladatbázisa az adott cég tulajdonát képezi, következik, hogy az ügyféladatbázis megjelenési formájaként szolgáló (céges) LinkedIn-profilon létrejött kapcsolatok is a cég tulajdonában állnak. A céges LinkedIn-profiloktól eltérően kezelendő a magánszemély által létrehozott LinkedIn-profil, amelyben találhatóak olyan kapcsolatok, amelyek a magánszemély a munkájára, munkakörére tekintettel létesített üzletfejlesztési, marketing, üzleti célú céges kapcsolattartási stb. célokból. Ez esetben, noha a LinkedIn-profil egy magánszemélyhez kötődik, az ott létesített és tárolt kapcsolatok mégis szoros összefüggésben vannak a magánszemélyt foglalkoztató céggel.
A fentiekből adódik a következtetés, hogy a részben üzleti célú kapcsolatokat is tartalmazó LinkedIn-profil felett bizonyos rendelkezési joga lehet a profilt létrehozó magánszemély munkáltatójának. Ez ugyanakkor ellentmondásban áll azzal, hogy a profil tulajdonosa az azt létrehozó magánszemély. Felmerül tehát a kérdés, hogy egy cég – amelynek ügyfélkapcsolatai átfedésben vannak a munkavállalója kapcsolati hálójával – miként érvényesíthet jogokat a munkavállaló LinkedIn-profilján belül található kapcsolatokkal összefüggésben, különös tekintettel arra az esetre, ha a munkavállaló azokat saját érdekében használja?
Közösségi hálózatok és a jogi szabályozás
A jogi szabályozás még viszonylag gyerekcipőben jár, ha social media-ról van szó, ami talán nem meglepő. A közösségi hálózatok az elmúlt évtizedben alakultak ki és terjedtek el, és azóta is folyamatosan változnak. Új oldalak jönnek létre, régiek szűnnek meg. Egy ilyen ütemben változó, a felgyorsult technikai fejlődéssel párhuzamosan zajló területen a szükségszerűen statikus jogalkotás nehéz kihívásokkal találja magát szembe. Nem egyszer az új igények szülte szabályozás már a hatálybalépésének időpontjában idejétmúlttá válik. Éppen ezért, az internettel és a közösségi médiával kapcsolatos bölcs jogalkotói célkitűzés csak a tág keretek meghatározására szorítkozhat, teret adva ezáltal – a kontinentális jogrendszerben némiképp testidegen módon – a jogalkalmazásnak (bíróságok, szakmai egyeztető testületek) és a piaci mechanizmusoknak a megfelelően rugalmas részletszabályok megteremtésére. A LinkedIn esetében is erre lehet számítani.
Noha Magyarországon irányadó bírósági gyakorlat a kérdésben még nem alakult ki, a határainkon túl ez már formálódóban van. Angliában, az egyik első, LinkedIn-kapcsolatokkal foglalkozó jogeset során, 2008-ban a brit Legfelsőbb Bíróság kötelezte a Hays munkaerő-közvetítő multinacionális vállalat egy korábbi munkavállalóját arra, hogy a személyes LinkedIn-profilján a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett kapcsolatait adja át a korábbi munkáltatójának [Hays Specialist Recruitment (Holdings) Ltd & Anor v Ions & Anor [2008] EWHC 745 (Ch) (16 April 2008)], Az ügy különösen érdekes abból a szempontból, hogy a fejvadász cégek kifejezetten ösztönzik munkavállalóikat arra, hogy céges hátterüket és a vállalati brandet felhasználva, de saját nevükben és profiljuk alatt széleskörű kapcsolati hálót építsenek ki a LinkedInen. Egy másik ügyben, 2013-ban az angol bíróságok helyt adtak a Whitmar Publications Ltd. ideiglenes intézkedés iránti kérelmének arra vonatkozóan, hogy a bíróság tiltsa el a vállalat egy korábbi munkavállalóját a korábban általa, munkaköréből fakadóan szerkesztett céges LinkedIn-kapcsolatok használatától [Whitmar Publications Ltd v Gamage & Ors [2013] EWHC 1881].
Az Amerikai Egyesült Államokban szövetségi bírósági szinten a LinkedIn-kapcsolatok kérdésének rendezése még várat magára. Tagállami szinten ugyanakkor több, részint ellentmondásos döntéssel találkozhatunk. Egyfelől, több olyan, tagállami szintű bírósági döntés ismert, amelyben a bíróság a LinkedIn-kapcsolatokat, a telefonszámhoz vagy postacímhez hasonló, egyszerű, nyilvánosan elérhető (tehát üzleti titoknak nem minősíthető) adatoknak tekinti [Eagle v. Morgan (E.D. Pa., Dec. 22, 2011, CIV.A. 11-4303) 2011 WL 6739448; Sasqua Group, Inc. v. Courtney (E.D.N.Y., Aug. 2, 2010, CV 10-528 ADS AKT) 2010 WL 3613855; és EMC Corp. v. Jeremy LeBlanc (D. Mass., Aug. 11, 2014, 14-CV-12524-IT) 2014 WL 3943091]. Másfelől, 2014 őszén egy kaliforniai bíróság az előbbi trenddel ellentétes úton indult el a Cellular v. Trinitas ügyben. Itt a bíróság nem fogadta el köztudomású tényként, hogy a LinkedIn-kapcsolatok a LinkedIn-profil tulajdonosához tartozó egyszerű, nyilvános kontaktadatok, így lehetővé tette annak érdemi bizonyítását, hogy a munkavállaló LinkedIn-profilján szereplő kapcsolatok a korábbi munkáltatót illetik [Cellular Accessories for Less, Inc. v. Trinitas LLC (C.D. Cal., Sept. 16, 2014, CV 12-06736 DDP SHX) 2014 WL 4627090]. Nyitott kérdés, hogy e bizonyítási eljárás miként folytatható le, és annak eredményeként várható-e, hogy az amerikai bírósági gyakorlat követni kezdi az angol példát abban, hogy – bizonyos körülmények fennállta esetén – jogokat biztosít a munkáltatónak a munkavállaló LinkedIn-kapcsolatai felett. Kérdéses továbbá az is, hogy mikor és milyen formában kerül a kérdés az amerikai Legfelsőbb Bíróság elé.
Az eddig ismert bírósági döntések alapján az a következtetés vonható le, hogy noha a LinkedIn-kapcsolatok főszabályként az azokhoz tartozó LinkedIn-profilt létrehozó személy tulajdonában állnak, bizonyos körülmények esetén, egyes LinkedIn-kapcsolatokkal mégis tulajdonosként rendelkezhet a profilt létrehozó személy munkáltatója. E körülményeket mindig egyedi kontextusukban vizsgálandóak. Ezek közé tartozhat különösen, ha (i) a kapcsolati háló kifejezetten a munkaviszonyra tekintettel létesült; (ii) a kapcsolatok üzleti célból jöttek létre; (iii) a kapcsolatok létesítésére a munkáltató erőforrásokat allokált; vagy (iv) ha a kapcsolati hálón megosztott információk köre és jellege szoros összefüggésben van a LinkedIn-kapcsolatot létrehozó személy munkaviszonyával.
A bejegyzés második része itt érhető el.
A cikk szerzője:
