Az Európai Parlament és a Tanács versenyjogi kártérítésekről szóló irányelvének rendelkezéseit 2016. december 27-ig kell átültetni a nemzeti jogrendszerekbe, és azok kizárólag a hatálybalépést követően benyújtott keresetekre lesznek alkalmazandók. A tervek szerint itthon tavasszal kerül a parlament elé az implementációt biztosító törvényjavaslat, a társadalmi szervezetekkel való egyeztetések és előmunkálatok azonban már elkezdődtek.
Courage, Crehan, Manfredi, Kone, Otis & partners – Mérföldkövek a kartell perekben
Bár nem hangzana rosszul, de nem egy nagynevű, versenyjogi kártérítésekre specializálódott New York-i ügyvédi iroda tagjait rejtik ezek a nevek. A Courage and Crehan, a Manfredi, a Kone és az Otis and others mind olyan ügyek, amelyek az Európai Unió Bírósága elé kerülve alakították a magánjogi érvényesítés gyakorlatát. Rámutattak a tagállamok különböző szabályozására, és elősegítették azon uniós irányelv létrejöttét, amely tartalmazza a sértettek teljes kárának megtérítéséhez szükséges szabályokat, amely egyúttal a belső piac nagyobb egységéhez is hozzájárul azzal, hogy az összes tagállam területén azonos lehetőséget biztosít a versenyjogi károk megtérítésére.
Azon kárigények érvényesítései tartoznak az irányelv hatálya alá, amelyek az uniós versenyszabályok által tilalmazott kartell tevékenységgel és erőfölénnyel való visszaéléssel összefüggésben keletkeztek. Az irányelv tehát nemzeti versenyszabályok megsértése esetén csak akkor alkalmazandó, ha ezek közösségi megfelelői is sérültek. Az implementáció során azonban remélhetőleg egységes szabályok kerülnek bevezetésre mind az uniós, mind a hazai versenyszabályok megsértésére alapított kártérítési keresetekre, mivel nem lenne logikus egymás mellett két különböző rendszert fenntartani. Ezt az irányelvbe foglalt egyenértékűség elve is alátámasztja, amely előírja, hogy az uniós szabályok sérelme nyomán indult keresetekre nem lehet hátrányosabb szabályokat alkalmazni, mint a hazai szabályokra alapozottakra.
Az irányelv rendelkezései közül különösen fontosak a bizonyítékok ismertetésére vonatkozó szabályok. A hazai szabályozás – az irányelvvel összhangban – nem teszi lehetővé az engedékenységi nyilatkozatok megismerhetőségét. A versenyhatósági eljárás során keletkezett iratok megismerése korlátozott, azok az irányelv és a magyar versenytörvény szerint is csak az eljárás lezárását követően ismerhetők meg.
Igaz, hogy ma még kevés a hazai versenyjogi kártérítési per, valamint a versenyjogi szabály sérelme csupán egy kiegészítő jellegű hivatkozásként használatos, és a vérbeli kartellperek indítója gyakorlatilag a Magyar Állam vagy valamelyik szerve, de a hazai szabályok elvileg már most is lehetőséget adnak a hathatós magánjogi igényérvényesítésre. A polgári perrendtartás kodifikációja pedig felélénkítheti a folyamatot, ugyanis várhatóan rendelkezik majd a csoportos perlés intézményéről, tekintve, hogy a versenyjogi jogsértések során általában több piaci szereplőt és fogyasztót érintő elaprózódott károk keletkeznek.
Először is szükségünk van a Courage,Crehan, Manfredi, Kone és Otis típusú, kartelleket érintő perekre, amelyek az ítélkezési gyakorlat formálói. Ezek hiányában a következő részben ismertetendő változások is csak statikusak, azokat pedig lendületbe kell hozni a működéshez, ugyanis tudjuk, hogy a tények, még ha versenyjogiak is, nem mennek maguktól a bíróságra.
A bejegyzés második részében megvizsgáljuk az irányelv egyes érdekesebb módosításait és ezek lehetséges következményeit.
Szerző: Szatmáry István