Épül a tőkepiaci unió, döntöttek az értékpapírosításról

Május végén megállapodtak az Európai Parlament és az Európai Tanács képviselői az értékpapírosítási rendelettel kapcsolatos alapvető politikai kérdésekben, így egy fontos lépéssel közelebb került az EU ahhoz, hogy az „újracsomagolt” hitelek egyszerű, átlátható és egységesített keretrendszerben működhessenek. A Brexit azonban ezt a folyamatot is lelassíthatja.

Az Európai Bizottság (Bizottság) 2015. évi munkaprogramjának meghatározó eleme a tőkepiaci unió létrehozása, melynek egyik fő építőköve az értékpapírosítási piac újjáélesztése. E célból a Bizottság egy jogalkotási csomag keretében szeretné megteremteni a biztonságos, egyszerű, átlátható és egységesített (simple, transparent and standardised (STS)) értékpapírosítási termékek kereteit, ami a Bizottság elképzelései szerint a finanszírozási források diverzifikálásával és a tőkeforrások mozgósításával élénkítené a hitelezést és hozzájárulna a finanszírozási költségek csökkenéséhez. Az értékpapírosítás hatékony mechanizmust biztosíthat egyfelől a hitelintézetek és nem hitelintézetek közötti kockázatátadáshoz, illetve segíti a bankok hitelezési volumenének növelését. A Brexitet övező bizonytalanság miatt azonban az STS értékpapírosítási keretrendszer szabályainak végleges elfogadása és hatálybalépése az eredeti 2018/2019-es tervekhez képest kitolódhat.

Az értékpapírosítás keretén belül az értékpapírosító (originator) – amely általában egy bank – meghatározza azon eszközeit, melyeket egy portfolióba rendez, majd értékesíti azt egy második félnek (kibocsátó vagy céltársaság), aki az eszközportfolió megvásárlásának finanszírozására értékpapírokat bocsát ki a piac befektetői számára, tehát az értékpapírosítandó portfolió megvásárlásához a tőkepiacról szerez forrást. A folyamat egyik leglényegesebb elemeként az értékpapírosító (bank) a portfolióba rendezett eszközeit (például a jelzáloghiteleit) így refinanszírozza, és ezen eszközök a mérlegéből kikerülnek. Az így “újracsomagolt” hiteleket különböző kockázati kategóriákba (senior, mezzanine, equity tranche) sorolják a befektetők kockázatra, illetve hozamra vonatkozó igényeinek megfelelően.

A rendelet szabályai a tervezet jelenlegi állapotában, az értékpapírosítási kitettségeket vállaló intézményi befektetőkre, az értékpapírosítást kezdeményezőkre, az eredeti hitelezőkre, a szponzorokra és a különleges célú gazdasági egységekre vonatkoznak.

A javaslat lehetővé teszi az STS értékpapírosítási termékek differenciált kezelését. Az STS minősítés az értékpapírosítás létrejöttére, strukturálási folyamatára utal. Az ilyen termék számos kritériumnak felel meg, melyeket a prudensen, kellő gondossággal eljáró befektetők megfelelően elemezni tudnak. Fontos, hogy csak a valódi átruházással járó értékpapírosítások (true sale) minősülnek csak STS-értékpapírosításnak, mely során az eszközök a céltársaság tulajdonába kerülnek. A javaslat az STS-követelmények két típusát különbözteti meg, különbséget tesz a hosszú távú és a rövid távú értékpapírosítás (ABCP – asset-backed commercial paper) követelményei között.

A javaslat közvetlen kockázatmegtartási követelményt és jelentéstételi kötelezettséget ír elő – míg a tőkekövetelmény-rendelet (CRR), illetve a Szolvencia II. irányelv közvetett kötelezettséget alkalmaznak – az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező számára, ami azt jelenti, hogy a fenti szervezetek közvetlenül felelősek az STS-követelményeknek való megfelelésért és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság (ESMA) tájékoztatásáért. A befektetők ettől függetlenül, illetve ez alapján tudják ellenőrizni, hogy a kockázatmegtartás szabályait a fenti szervezetek megtartották-e. A javaslat jelenlegi formájában legalább 5 százalékos mértékű kockázatmegtartási kötelezettséget (nettó gazdasági érdekeltséget) ír elő. A jogsértést, mulasztást elkövető piaci szereplők szankcióra számíthatnak.

A javaslat egyik célja az átláthatóság megteremtése, annak érdekében, hogy a potenciális befektetők megértsék, értékeljék és összehasonlíthassák az értékpapírosítási termékeket és ezáltal prudens módon, minden lényeges információ birtokában dönthessenek. Az értékpapírosítást kezdeményezőknek, szponzoroknak és különleges célú gazdasági egységeknek egy, bizonyos – például az adatminőség ellenőrzésére és az üzletmenet folytonosságára vonatkozó – kritériumokat teljesítő weboldalon, egységesített táblák használatával szabadon hozzáférhetővé kell tenniük az információkat a befektetők számára. A gyakorlatban ez lehetővé tenné az említett információknak valamely adattárba (például European Datawarehouse) való bejelentését, abban való vezetését. Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezetben határozza meg a weboldalak által teljesítendő követelményeket, amelyen az információt az értékpapírosítási pozíciók birtokosainak rendelkezésére kell bocsátani. [E követelmények mindenekelőtt az irányítási struktúrára, többek között a weboldal függetlenségére, az információhoz való hozzáférés modalitásaira, a weboldal megfelelő működését, üzemeltetési megbízhatóságát és integritását biztosító belső folyamatokra, valamint az információk minőségét és pontosságát biztosító folyamatokra terjednek ki.] Jelenleg még kérdéses azonban, hogy az ESMA rendelkezik-e a megfelelő erőforrásokkal egy ilyen jellegű központi adattár létrehozásához és üzemeltetéséhez.

Kérdéses továbbá azon meglévő szerződések sorsa, amelyek egyébként a főbb STS-követelményeknek megfelelnek, de bizonyos technikai előírásoknak nem. Kérdéses, hogy mennyiben szorulnak majd az ilyen szerződések utólagos módosításra, korrekcióra, hogy az STS-követelményeknek teljesen megfeleljenek. A befektetők az apróbb módosításokhoz könnyen hozzájárulhatnak, illetve egyébként egyes esetekben pedig a befektető (értékpapír-tulajdonos) képviselője (trustee) is jogosult a változtatásokhoz hozzájárulni, a költségek pedig az ügylet adminisztratív költségei keretén belül kerülnének finanszírozásra.

A javaslat egyébként olyan rendszert hoz létre, amely nyitott a harmadik országbeli értékpapírosítások előtt. Az uniós intézményi befektetők befektethetnek nem uniós értékpapírosításokba, és ilyenkor ugyanazt az előzetes vizsgálatot kell elvégezniük, mint az uniós értékpapírosítások esetén, amelybe beletartozik annak ellenőrzése, hogy megtartották-e a kockázat egy részét, és hogy az értékpapírosítást kezdeményező, szponzor és különleges célú gazdasági egység minden lényeges információt rendelkezésre bocsát-e. Sőt, a nem uniós értékpapírosítások is teljesíthetik az STS-követelményeket, és az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor és a különleges célú gazdasági egység STS-értesítést is küldhet az ESMA-nak a 8. cikknek megfelelően. Nincs olyan előírás sem, hogy az alapul szolgáló kitettségeknek az EU-ban kell elhelyezkedniük.

A Brexit-népszavazás azonban még új kérdéseket vethet fel London központi szerepe, illetve az EU és az Egyesült Királyság Brexit utáni viszonyrendszere kapcsán, melyek megválaszolása az értékpapírosítási rendelet végleges formája kialakításának csúszásához vezethet. A jelenlegi helyzetben lehetetlen pontosan megállapítani, hogy az Európai Parlament (EP) és az Európai Tanács (Tanács) képviselői mikorra, illetve milyen formában tudnak a javaslat végleges szövegéről megállapodni, azonban bíztató, hogy az EP és a Tanács képviselői az értékpapírosítási rendelettel kapcsolatos alapvető politikai kérdésekben 2017. május 30-án megállapodásra jutottak.

Szerző: Bordás András