Észrevételek a Szerkezetátalakítási Irányelv átültetésének kérdéséhez

  • Az Igazságügyi Minisztérium 2018-ban látott hozzá az új Fizetésképtelenségi Törvény előkészítéséhez, amely kapcsán erős szakmai igények fogalmazódtak meg – többek között a reorganizáció elősegítését vagy a hitelezők nagyobb arányú megtérítését illetően.
  • A 2019 nyarán hatályba lépett Szerkezetátalakítási Irányelv lehetőséget biztosít egy eddig a magyar jogban nem létező eljárás, az ún. szerkezetátalakítási eljárás meghonosítására, amely lehetővé teszi az életképes, de nehézségekkel küszködő vállalkozások korai restrukturálását.
  • Dr. Fabók Zoltán, a DLA Piper Hungary jogvitarendezési és szabályozási szakértőjének legfrissebb tanulmánya a megelőző szerkezetátalakítási eljárás szükségességéről, az Irányelv leglényegesebb szabályairól és az átültetés egyes előrelátható kihívásairól, valamint egy önálló szerkezetátalakítási eljárás megalkotásának lehetőségéről értekezik.
  • Az alábbi értekezés végleges változata a Dr. Bodzási Balázs által szerkesztett, 2020-ban megjelenő „Gazdasági jogi és adójogi tanulmányok 2020” című tanulmánykötetben fog megjelenni.

I. A csődjogi kodifikáció

Az Igazságügyi Minisztériumban 2018-tól folynak az új Fizetésképtelenségi Törvény („új Csődtv”) előkészítő munkálatai.

Egyöntetűnek tűnő szakmai álláspont szerint a jelenlegi magyar fizetésképtelenségi jog gyökeres megújulásra szorul.

Az 1992-ben hatályba lépett Csődtv.[1] időközben száznál is több módosítást szenvedett el, ami lényegében szétfeszítette a törvény szerkezetét, megszüntette a belső koherenciáját és technikailag is rendkívül nehézzé teszi a jogszabály alkalmazását. A fizetésképtelenségi jog területén különösen erősen érzékelhető bírói aktivizmus rendkívüli módon felértékelte az esetjog szerepét. Ez – amellett, hogy a bírói jogfejlesztés számos esetben valóban adekvát válaszokat adott a felmerült kérdésekre – azt is eredményezte, hogy az élő jog egyre távolabb került a Csődtv. szövegétől. A jogalkotás egyfajta ördögi körbe került: az újabb és újabb módosítások igyekeztek lépést tartani a gyakorlatban felmerült kérdésekkel és a bírói jogfejlődéssel, de a módosítások kazuisztikus jellege és technikai szempontú megközelítése újabb és újabb értelmezési kérdéseket vetett fel. Sokszor egy-egy módosítás csak az előzmények ismeretében érthető, így egy-egy jogszabályi rendelkezés valós (vagy szándékolt) értelme csak részletes „történeti analízis” útján állapítható meg.

A hazai fizetésképtelenségi jog problémái azonban ennél jóval mélyebben gyökereznek:

vagyontalan és restrukturálhatatlan cégek tömege kerül kényszertörlési vagy felszámolási eljárás alá, a nem biztosított hitelezői igények az esetek többségében kielégítetlenül maradnak, a cégtulajdonosoknak és vezető tisztségviselőknek sokszor akkor sem kell számolniuk személyes felelősséggel, ha a hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyva, vagy éppen egyértelműen azzal ellentétesen eljárva irányították vagy hagyták sorsára a fizetésképtelenné vált társaságot.

A felszámolási vagyon értékesítése esetén a legritkább esetben sikerül a működés folytatása és a jövedelem- és munkahelyteremtő-képesség fenntartása, ami nemzetgazdasági szinten jelentős veszteségekhez vezet. Szembe kell nézni azzal is, hogy a fizetésképtelen vállalkozások formális (azaz fizetésképtelenségi eljárás keretében történő) reorganizációja gyakorlatilag nem létezik, a kezdeményezett csődeljárások száma nagyon alacsony, a sikeres csődegyezségek száma pedig jelentéktelen. Az utolsó elérhető adatok szerint mindössze 24 csődegyezség került jóváhagyásra 2017-ben.[2]

A törvényi reformnak a realitásból kell kiindulnia. Erős érvek szólnak amellett, hogy a mai magyar gazdasági-szociológiai környezetben egy olyan új csődtörvényre van szükség, amely egyrészről a saját eszközeivel elősegíti a reorganizáció vagy legalább a működés továbbfolytatásának lehetőségét, másrészről pedig a jelenlegihez képest nagyobb  arányú megtérülést biztosít a hitelezők részére. E célok elérése érdekében az új törvény előreláthatólag nem fog visszariadni a magyar jogban eddig ismeretlen megoldásoktól.[3] Ezek közül az alábbiak a leglényegesebbek:

  • az egységes fizetésképtelenségi eljárás bevezetése (amelyben a bíróság az eljárás folyamán döntene arról, hogy reorganizációs vagy likvidációs típusú eljárás kerüljön-e lefolytatásra),
  • fizetésképtelen helyzet esetén a fizetésképtelenségi eljárás megindítására irányuló kötelező adósi kérelem („duty to file”),
  • a vezető tisztségviselői és tagi közvetlen felelősség radikális újragondolása úgy eljárási mint felelősségi anyagi jogi szempontból, továbbá
  • az adós társaság tevékenységének továbbfolytatását biztosító új intézmények: a „leválasztás”, illetve üzletág-értékesítés („save the business”).

II. A Szerkezetátalakítási Irányelv átültetésének kérdése

A 2019 júliusában hatályba lépett Szerkezetátalakítási Irányelv[4] („Irányelv”) kapcsán a magyar jogalkotónak a közeljövőben szükséges állást foglalnia abban a kérdésben, hogy az Irányelv által előírt megelőző szerkezetátalakítási eljárást[5] milyen tartalommal és formában kívánja megalkotni. Jelen tanulmány ehhez a munkához kíván hozzájárulni.

Ennek megfelelően az alábbi 2.1 pontban a megelőző szerkezetátalakítási eljárás szükségességéről, a 2.2 pontban az Irányelv leglényegesebb szabályairól és az átültetés egyes előrelátható kihívásairól lesz szó. Végül a 2.3 pontban egy önálló – azaz a Csődtv.-től szeparált – szerkezetátalakítási eljárás megalkotása mellett érvelek.

 2.1 A megelőző szerkezetátalakítási eljárás szükségessége

A jelentős gazdasági potenciállal és eszközökkel bíró, számos munkavállalót foglalkoztató és a gazdaság teljesítőképességéhez jelentősen hozzájáruló – külföldi vagy magyar tulajdonban álló – vállalkozások ritkán kerülnek a fizetésképtelenségi eljárások hatókörébe adósi oldalon. Legalábbis ez a helyzet a gazdasági fellendülés, olcsó hitel és viszonylagos pénzbőség idején.

Ugyanakkor egy nagyobb válsághullám idején a stabilnak hitt vállalkozások is megrendülhetnek: a beszállítói láncok megszakadnak, a hitelhez jutás nehézzé és drágává válik, a megújuló hitelkeretek elapadnak, és sok egyébként életképes vállalkozás kerülhet fizetésképtelen helyzetbe. Ez nem csupán az adott vállalkozás tőketulajdonosait és munkavállalóit hozhatja nehéz helyzetbe, de a továbbgyűrűző hatások révén számos további – egyébként életképes – vállalkozás stabilitását is megrendítheti, illetve a megnövekedő szociális kiadások és a csökkenő jövedelemtermelő képesség miatt a nemzetgazdaság egésze számára hátrányos hatással jár.

A fizetésképtelenségi jog egyik legfontosabb feladata, hogy növelje az életképes[6] vállalkozások ellenállóképességét a válsághullámok idején. Ehhez szükséges, de nem elégséges, hogy az új Csődtv. hatékony eljárásokat biztosítson a formális reorganizációra és a (likvidációs jellegű új) csődeljárások gyors és hatékony lebonyolítására. Emellett szükség van egy olyan, kevéssé formalizált, nagy rugalmasságot biztosító restrukturálási keretrendszerre is, amelyet azok a vállalkozások is hajlandóak igénybe venni és amelyek jellemzően kívül esnek a formális fizetésképtelenségi eljárások hatókörén. E vállalkozások menedzsmentje és tulajdonosi köre az esetek legritkább részében nyitott arra, hogy formális fizetésképtelenségi eljárásokat kezdeményezzen maga ellen. Szembe kell nézni azzal, hogy a vállalati vezetők nem bíznak annyira a jelenlegi magyar fizetésképtelenségi rezsimben, hogy még életképesnek tartott vállalkozásukat formális fizetésképtelenségi eljárás kezdeményezésével akarnák megmenteni. Természetesen eljöhet egy olyan pont a vállalkozás életében, amikor ez elkerülhetetlenné válik, de addigra a reorganizáció lehetőségei – a tényleges fizetésképtelenség bekövetkezésével vagy előrehaladtával – rendszerint lényegesen beszűkülnek.

E körben figyelembe kell venni azt is, hogy számos iparágban önmagában a fizetésképtelenség árnyéka elég ahhoz, hogy megpecsételje egy vállalkozás sorsát.

Még ha az új Csődtv. a jelenleginél jóval hatékonyabb és modernebb fizetésképtelenségi eljárást vezet is be, önmagában ettől nem várható és nem is életszerű, hogy az életképes vállalkozások vezetői a formális, nyilvános és végső soron általuk csak nagyon korlátozottan kontrollált fizetésképtelenségi eljárásokra bíznák a vállalat sorsát, amíg lehetőséget látnak a formális eljáráson kívüli restrukturálásra. Továbbá nem is lehet jogalkotói cél az egyébként életképes és megmenthető vállalkozások formális fizetésképtelenségi eljárásokba való – különféle szankciókkal ösztönzött – „beterelése”: egy ilyen paternalista típusú megközelítés szükségképpen nem volna hatékony, és erre sem a jogalkotó, sem a gazdaság szereplői részéről nem is mutatkozik igény.

A gazdaság szereplői számára a formális fizetésképtelenségi eljárások alternatívájaként jelenleg csupán a kontraktuális alapú restrukturálás áll rendelkezésre.[7] Ebben az esetben az adós és egyes hitelezői – jellemzően a pénzügyi hitelezők – tisztán szerződéses alapon megállapodnak az adósság átütemezéséről, addicionális hitel nyújtásáról, az adósban történő részesedésszerzésről, az adós működésének átstrukturálásáról vagy más hasonló, a fizetésképtelenség elkerülését célzó intézkedésről. A szerződéses alapú restrukturálás előnye, hogy az általában nem nyilvános, így ideális esetben nem hat hátrányosan az adós piaci megítélésére a megállapodásban nem részes hitelezők illetve üzleti partnerek és fogyasztók körében. További előny, hogy a felek szerződéses szabadságuk körében lényegében kötöttségek nélkül állapodhatnak meg az átstrukturálás feltételeiben – azzal, hogy e körben természetesen figyelemmel kell lenni a kötelezően alkalmazandó jogszabályokra, így például a Csődtv. vagy a Ptk. hitelezővédelmi rendelkezéseire.[8] Ugyanakkor szembetűnőek a kontraktuális alapú restrukturálás hátrányai is: a kötelező erejű moratórium helyett csak az érintett hitelezők által önkéntesen vállalt haladék vagy „standstill” (követelés érvényesítésétől való időleges tartózkodás) biztosít lehetőséget a restrukturálás kitárgyalására és implementálására.

Ez egyértelműen jelentős erőfölényt biztosít a hitelezők számára már a tárgyalási folyamat során is, továbbá akár egyetlen jelentős hitelező kívülmaradása már ebben a fázisban ellehetetlenítheti a restrukturálási folyamatot.

Mivel a megkötött megállapodás csak az abban részes (azt elfogadó) felekre terjed ki, a sikeres restrukturálás érdekében rendszerint valamennyi érintett hitelezővel szükséges megegyezni. Ez megnehezíti az egyezség létrehozását. Az adós továbbá nem élvez jogszabályi védelmet az olyan szerződéses „ipso facto” klauzulákkal szemben, melyek lehetőséget adnak az adós szerződéses partnereinek, hogy az esedékes tartozások meg nem fizetése vagy más ok (például bármilyen fizetésképtelenségi esemény) alapján felmondják az adóssal kötött szerződésüket.

A „pre-insolvency proceedings”, így az Irányelvben modellezett szerkezetátalakítási eljárás is félúton helyezkedik el a tisztán kontraktuális alapú restrukturálás és a formális fizetésképtelenségi eljárások között. Olyan restrukturálási eljárásról van szó, amit a vállalkozások a tényleges fizetésképtelenséget megelőzően igénybe vehetnek a fizetésképtelenség elkerülése érdekében. Jellemzően ezek az eljárások a pénzügyi hitelezőkre és nem a rendes üzletmenettel kapcsolatos hitelezőkre fókuszálnak. Ideális esetben elkerülhetővé válik reputációs kár és a fizetésképtelenség stigmája, és ezen eljárások során jobban megőrizhető a vállalkozás értéke. Tipikusan olyan vállalkozásokra van optimalizálva ez a típusú eljárás, melyek nyereségesek, a működési bevételeik magasabbak a kiadásaiknál, de nem elég profitábilisak ahhoz, hogy képesek legyenek viselni és teljesíteni a pénzügyi hitelezők (bankok) lejáró követeléseit.[9]

2.2 Az Irányelv rendelkezései

Viszonylag hosszú előkészítést és európai jogalkotási folyamatot követően 2019 júliusában lépett hatályba az Irányelv.[10] Az Irányelv a tagállami anyagi fizetésképtelenségi jogok részleges harmonizációját és – legfőképpen – egy „szerkezetátalakítási” keretrendszer megalkotását irányozza elő. A tagállamoknak alapvetően 2 évük van az Irányelv foglaltak átültetésére azzal, hogy ez a határidő további egy évvel meghosszabbítható.[11]

Az Irányelv három lényeges területen irányoz elő szabályokat. Ezek (i) a fizetésképtelenséget megelőző szerkezetátalakítás, (ii) a “vállalkozó” (egyéni vállalkozó vagy vállalkozás tagja) adósságrendezése és az eltiltás alóli mentesítése, valamint (iii) a tagállamok fizetésképtelenségi eljárásai hatékonyságának növelése. Jelen tanulmányban kizárólag a fizetésképtelenséget megelőző szerkezetátalakítás kérdésére fókuszálunk.

Az Irányelv legfontosabb rendelkezéseit az alábbiakban foglalhatjuk össze:

a) A „fizetésképtelenség valószínűsége”

A fizetésképtelenség elkerülésének érdekében a keretrendszerhez azok az – életképes[12] – adósok férhetnek hozzá, amelyek esetén fennáll a “fizetésképtelenség valószínűsége”.[13] A fizetésképtelenség valószínűsége fogalmának meghatározása központi jelentőséggel bír: ez jelenti a belépési pontot a szerkezetátalakítási eljárásba. Nagyon fontos, hogy a fizetésképtelenség valószínűségének meghatározása tagállami hatáskörben marad.[14] E körben az Irányelv annyi támpontot ad, hogy biztosítani kell, hogy az adósoknak rendelkezésére álljon egy szerkezetátalakítási keret annak érdekében, hogy olyan korai szakaszban kezelni tudják pénzügyi nehézségeiket, amikor még valószínű, hogy fizetésképtelenségük megelőzhető, és biztosítható a vállalkozásuk életképessége. Biztosítani kell, hogy az adósok még az előtt igénybe vehessék a szerkezetátalakítási keretet, hogy a nemzeti jogszabályok értelmében fizetésképtelenné váltak volna, azaz azt megelőzően, hogy teljesülnének esetükben a kollektív fizetésképtelenségi eljárás megindításának a nemzeti jog szerinti feltételei, ami általában az adós rendelkezési jogkörének teljes elvonásával és felszámoló kijelölésével jár. A szerkezetátalakítási keretekkel való visszaélések elkerülése érdekében feltételként elő kell írni azt, hogy az adós pénzügyi nehézségeinek olyan mértékűnek kell lenniük, amely valószínűsíti a fizetésképtelenség bekövetkezését.[15]

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kiterjesszék az irányelvben meghatározott megelőző szerkezetátalakítási keretek hatályát az olyan helyzetekre is, amelyekben az adósok nem pénzügyi jellegű nehézségekkel küzdenek, feltéve, hogy e nehézségek következtében ténylegesen és súlyosan veszélybe kerülhet az adós esedékessé váló adósságainak kifizetésére való aktuális vagy jövőbeli képessége. Az e veszély fennállásának mérlegelése során vizsgálandó időtartam több hónap vagy még hosszabb idő is lehet, így az olyan eseteket is figyelembe lehet venni, amikor az adós olyan nem pénzügyi jellegű nehézségekkel néz szembe, amelyek vállalkozásának folytatását, középtávon pedig likviditását veszélyeztetik. Ilyen helyzet lehet például az, ha az adós elveszít egy számára rendkívül fontos szerződést.[16]

Az Irányelv nem szól arról, hogy az eljárásba történő belépés legkorábbi időpontjának meghatározása mellett szükséges-e a belépés legkésőbbi idejének meghatározása is. Más szóval

úgy tűnik, hogy a nemzeti jogalkotóra van bízva annak eldöntése, hogy a már fizetésképtelen helyzetben lévő vállalkozások számára is elérhetővé kívánja-e tenni a szerkezetátalakítási eljárást. Ez az átültetés folyamán részletes elemzést igényel majd.

Felhozhatók érvek amellett, hogy a belépési időszak csak addig tartson, amíg az adós nem került fizetésképtelen helyzetbe (mely utóbbi esetben az új Csődtv. várhatóan kötelezővé teszi a formális fizetésképtelenségi eljárás kezdeményezését): ez egyértelműen arra ösztönözné az adósokat, hogy időben kezdeményezzék a szerkezetátalakítási eljárást. A fizetésképtelenség előrehaladott fázisában levő társaságok esetén erősen kérdéses, hogy azok „életképesnek” tekinthetők-e, így egyáltalán ki kell-e hogy terjedjen rájuk a szerkezetátalakítási eljárás hatálya. Az Irányelv maga is megengedi teszi, hogy a tagállamok bevezessenek egy életképességi vizsgálatot, feltéve, hogy az ilyen vizsgálat célja az olyan adósok kizárása, amelyek várhatóan nem lesznek életképesek, és hogy a vizsgálat nem az adós vagyontárgyainak kárára történik.[17] Ugyanakkor célszerű volna elkerülni, hogy a szerkezetátalakítási eljárásba való belépést bürokratikus akadályokkal nehezítsük el vagy lassítsuk.

b) A moratórium

Az adós élhet a moratórium[18] lehetőségével, de ez nem automatikus. Az Irányelv lehetővé teszi általános vagy egyes hitelező(k)re illetve hitelezői csoportra korlátozott (szelektív) moratórium bevezetését. Ebben az esetben lehetőség nyílik arra, hogy a moratórium hatása csak egyes – például a pénzügyi – hitelezőkkel szemben álljon be, míg az adós napi ügyletei, rendes gazdálkodása és kifizetései változatlanul folytatódhatnak. A moratórium kezdeti időtartama legfeljebb 4 hónap, de legfeljebb 12 hónapra meghosszabbítható.

A moratórium – főszabály szerint – védi az adóst az egyedi végrehajtásoktól és mentesíti az adóst a nemzeti jog szerinti fizetésképtelenségi eljárás kötelező kezdeményezése alól, továbbá a már folyamatban lévő fizetésképtelenségi eljárást felfüggeszti.

A moratórium eredménytelen (szerkezetátalakítási terv elfogadása nélküli) eltelte nem jár automatikusan a fizetésképtelenségi eljárás megindulásával.[19] Várhatóan növelni fogja a szerkezetátalakítási eljárás vonzerejét, hogy annak megindításával az adós nem kényszerül egy olyan egyirányú utcába, ahonnan sikertelenség esetén nem tud visszafordulni vagy más megoldást keresni, hanem automatikusan beletorkollna egy likvidációs jellegű fizetésképtelenségi eljárásba.[20]

A szelektív moratórium kérdése vélhetően az átültetés egyik legfontosabb kérdése lesz. E körben – más tagállamok megoldásait is figyelembe véve – szükséges lesz egyensúlyt találni a gyors és hatékony eljárás követelménye, a visszaélések elkerülésének kívánalma és a hitelezők érdekeinek védelme között. További elemzést igényel, hogy a szelektív moratórium szükségképpen nyilvános legyen-e vagy lehetőség van arra, hogy az csak az érintett hitelezők számára váljon ismertté. E körben figyelemmel kell lenni arra is, hogy a fizetésképtelenségi eljárások határon átnyúló vonatkozásait szabályozó Fizetésképtelenségi Rendelet[21] hatálya alá nem tartozhatnak közzé nem tett (bizalmas jellegű) fizetésképtelenségi eljárások[22], így e körben a magyar szerkezetátalakítási eljárások, a moratórium illetve az elfogadott szerkezetátalakítási tervek EU-n belüli cirkulációja kérdéses lehet.[23]

c) A vagyon feletti rendelkezési jogát megőrző adós

A főszabály az, hogy az adósok részben vagy egészben megőrzik rendelkezési jogukat a vagyonuk felett és irányíthatják a napi üzletmentet (ún. „debtor in possession”). Fizetésképtelenségi szakértő kirendelésére csak a jogszabály által megszabott esetekben van szükség, így ha általános moratórium kerül elrendelésre, a felek érdekeinek védelme indokolja, ún. hitelezői osztályokon átívelő kényszeregyezség[24] esetén, illetve ha az adós vagy a hitelezők többsége kéri.[25]

d) Ipso facto záradékok

 Az adós védelmet kap az úgynevezett ipso facto záradékokkal szemben. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelezőknek ne legyen módja arra, hogy egy arra lehetőséget biztosító szerződéses kikötés alapján visszatartsák a még nem teljesített szerződések teljesítését, illetve felmondják, felgyorsítsák vagy bármilyen egyéb módon módosítsák az ilyen szerződéseket az adós kárára, kizárólag azon az alapon, hogy az adós (i) megelőző szerkezetátalakítási eljárás megindítását kezdeményezte, (ii) egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratóriumot kérelmezett, (iii) megelőző szerkezetátalakítási eljárást indított vagy (iv) egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium került elrendelésre.[26]

A szerződések egy szűkebb csoportja, az ún. alapvető, még nem teljesített szerződések, további védelmet is kapnak. Az alapvető, még nem teljesített szerződések alatt azok a szerződések értendők, amelyek a vállalkozás napi üzletmenetének folytatásához szükségesek, ideértve az olyan szolgáltatásokról szóló szerződéseket, amelyeknek a felfüggesztése az adós tevékenységeinek leállásához vezetne.[27] A tagállamoknak olyan szabályokat kell előírniuk, amelyek megakadályozzák a moratórium által érintett hitelezőket abban, hogy visszatartsák alapvető, még nem teljesített szerződések teljesítését, illetve felmondják, felgyorsítsák vagy bármilyen egyéb módon módosítsák az ilyen szerződéseket az adós kárára, olyan adósságok tekintetében, amelyek a moratórium előtt keletkeztek, kizárólag abból az okból, hogy azokat az adós nem fizette meg.[28]

Annak érdekében, hogy az alapvető és alapvetőnek nem minősülő szerződések közötti esetről-esetre történő – előreláthatólag nem egyszerű és hosszadalmas vitákhoz vezető – elhatárolás elkerülhető legyen, célszerűnek tűnik a kiterjesztett védelmet az adós valamennyi szerződésére alkalmazni.[29]

e) Átmeneti és új finanszírozás és a szerkezetátalakításhoz kapcsolódó más ügyletek védelme

Az irányelv szabályokat ad az átmeneti és új finanszírozás védelme körében. Átmeneti finanszírozásnak nevezzük azt a finanszírozást, amit a szerkezetátalakítási terv elfogadásához szükséges, és ami a moratórium alatti működést teszi lehetővé.[30] Ezzel szemben az új finanszírozás a szerkezetátalakítási terv végrehajtásához biztosított és a szerkezetátalakítási tervben szereplő bármilyen új pénzügyi támogatás.[31]

Az ilyen finanszírozást biztosító ügyletek, továbbá egyéb ésszerű és a szerkezetátalakítási tervre vonatkozó tárgyalásokhoz haladéktalanul szükséges ügyletek bizonyos fokú védelmet élveznek az utólagos megtámadásokkal szemben. Megtámadásnak nincs helye önmagában azon az alapon, hogy az ügyletek a hitelezők összességére nézve hátrányosnak bizonyultak. Továbbá a tagállamnak lehetősége nyílik arra, hogy a szerkezetátalakítási eljárás során az átmeneti vagy új finanszírozást nyújtó félnek egy későbbi fizetésképtelenségi eljárásban a hitelezői rangsorban elsőbbséget adjon más hitelezőkkel szemben.[32]

Az átmeneti és új finanszírozást bátorító rendelkezések orvosolnák a jelenlegi magyar fizetésképtelenségi rezsim egyik fájó hiányát, és várhatóan jelentős versenyelőnyt biztosítanának a szerkezetátalakítási eljárásnak arra az esetre, ha az új Csődtv. nem tartalmazna hasonló szabályokat.

f) A szerkezetátalakítási terv

 A szerkezetátalakítási tervet[33] az érintett hitelezők többségének szavazatával kell elfogadni. A hitelezők osztályba sorolása alapvetően tagállami hatáskörben marad azzal,  hogy legalább a biztosított és nem biztosított hitelezőket külön osztályokban kell kezelni. A szükséges többség meghatározása szintén tagállami hatáskör, de az nem haladhatja meg az adott osztályba tartozó követelések illetve hitelezők 75%-át.

A szerkezetátalakítási terv hatálya mind a hitelezői osztályon belül, mind hitelezői osztályok között kiterjedhet az egyet nem értő hitelezőkre (hitelezői osztályon belüli illetve hitelezői osztályokon átívelő kényszeregyezség), feltéve, hogy az a feltételeknek megfelel, és a bíróság vagy egyéb hatóság a tervet jóváhagyta.

A szerkezetátalakítási terv jóváhagyásának egyik feltétele, hogy az megfeleljen a „best interest of creditors” tesztnek: az egyet nem értő hitelezők nem járnának rosszabbul egy szerkezetátalakítási tervvel, mint felszámolás – akár részletekben történő felszámolás, akár működő vállalkozásként történő értékesítés – esetén jártak volna abban az esetben, ha a nemzeti jog szerinti szokásos kielégítési sorrendet alkalmazták volna, vagy a következő legjobb alternatív forgatókönyv esetében jártak volna akkor, ha a szerkezetátalakítási tervet nem hagyják jóvá.[34]

Az átültetés során kiemelt figyelmet szükséges szentelni a hitelezők osztályba sorolásának, ideértve a tőketulajdonosok státuszát. Szintén állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy – jogszabály vagy a szerkezetátalakítási terv alapján – mely hitelezők minősülhetnek a szerkezetátalakítási tervvel nem érintett hitelezőknek, akiknek így szavazati joguk nincs, és az egyezség hatálya sem terjed ki rájuk. További alapvető kérdést jelent az ún. „relatív” vagy „abszolút elsőbbségi szabály” melletti állásfoglalás. Előbbi esetén az érintett hitelezőknek a szerkezetátalakítási tervvel egyet nem értő osztályait annak biztosításával védik, hogy legalább ugyanolyan kedvező elbánásban részesülnek, mint bármely más, azonos besorolású osztály, és kedvezőbb elbánásban, mint a hátrébb sorolt osztályok. Utóbbi esetben arról van szó, hogy az ilyen egyet nem értő osztály teljes körű kifizetésben részesül, ha egy, a kielégítési sorrendben hátrébb sorolt osztály esetében a szerkezetátalakítási terv kifizetést vagy a részesedés megtartását irányozza elő.[35]

2.3 A szerkezetátalakítási eljárás megalkotása

Az Irányelv a nemzeti jogalkotóra bízza, hogy milyen módon ülteti át az Irányelv előzetes szerkezetátalakításra vonatkozó szabályait.[36] Mivel Magyarországon jelenleg elemeiben sem áll rendelkezésre az Irányelv által előirányzott szerkezetátalakítási eljárás, mindenképpen eredeti jogalkotásra lesz szükség.

Hangsúlyozandó, hogy arra nincsen lehetőség, hogy a szerkezetátalakítási eljárást azonosítsuk az új Csődtv. által szabályozott valamely fizetésképtelenségi eljárással (reorganizáció, csődeljárás vagy kivezetési eljárás). Ez egyrészről nem volna összeegyeztethető az egységes fizetésképtelenségi eljárás koncepciójával, amely egységes eljárás csupán az eljárás megindulása után, a bíróság döntése alapján fordul át az adott gazdálkodó szervezet vonatkozásában valamely specifikus eljárás-fajtába. Másrészről egy ilyen megfeleltetés tartalmilag sem állna összhangban az Irányelv rendelkezéseivel, amely egy olyan megelőző szerkezetátalakítási eljárás megalkotását írja elő a tagállamok részére, mely számos ponton markánsan különbözik a formális fizetésképtelenségi eljárásoktól (belépési feltételek, rendelkezési jogát megőrző adó, szelektív, nem automatikus moratórium, szerkezetátalakítási terv jóváhagyása).

Fentiek előrebocsátása mellett is jóval több mint technikai kérdés, hogy a magyar jogalkotó a szerkezetátalakítási eljárást – mint az új Csődtv.-ben szabályozandó formális fizetésképtelenségi eljárásoktól különböző eljárást – az új Csődtv. keretében vagy külön jogszabályban kívánja-e létrehozni. Az előbbi megoldás mellett szólhat, hogy a fizetésképtelenségi jog átfogó reformja jó lehetőséget kínál egy koherens, az Irányelv által létrehozni kívánt szerkezetátalakítási eljárást is magában foglaló szabályrendszer megalkotására.

Ugyanakkor véleményem szerint jóval erősebb érvek szólnak amellett, hogy az új szerkezetátalakítási eljárást a jogalkotó – akár a fizetésképtelenségi kodifikáció keretein belül, de – külön törvényben teremtse meg.

Érveimet az alábbiakban tudom összefoglalni:

A szerkezetátalakítási eljárás célja, a fizetésképtelenség elkerülése és a vállalkozások életképességének biztosítása a fizetésképtelenség valószínűsége esetén.[37] A szerkezetátalakítási eljárás ebből következőleg a fizetésképtelenségi eljárás alternatívája kell, hogy legyen. A szerkezetátalakítási eljárást mind rendszertanilag, mind elnevezés tekintetében célszerű elválasztani a formális fizetésképtelenségi eljárásoktól.

Az Irányelv arra bátorítja az adósokat, hogy a fizetésképtelenség olyan korai szakaszában vegyék igénybe a szerkezetátalakítási eljárást, amikor a fizetésképtelenség még nagyobb valószínűséggel megelőzhető.[38] Annak érdekében, hogy az Irányelv által adott ösztönzők érvényesülhessenek, fizetésképtelenséghez kapcsolódó negatív képzetek elkerülése érdekében, amennyire csak lehetséges, nyelvpolitikai eszközökkel is célszerű elszigetelni a szerkezetátalakítási eljárást a formális fizetésképtelenségi eljárásoktól.

Eltérő kodifikációs megközelítés indokolt a formális fizetésképtelenségi eljárások kidolgozásához, mint a szerkezetátalakítási eljárás megalkotásához. Míg előbbi esetén a jogalkotó szükségképpen erőteljesen kell hogy reagáljon a mai magyarországi szocio-kulturális környezetre és az abból eredő sajátosságokra – így például a jelentős számú visszaélésre –, utóbbi körben a hangsúly azon kell hogy legyen, hogy a jogi keretrendszer milyen segítséget tud nyújtani az életképes (de nehézségekkel küzdő) adósnak működése folytatásához, a gazdasági teljesítménye fenntartásához és a munkahelyek megőrzéséhez.

Az eljárás megindítása és lefolytatása alapvetően az adósok kezében van: szerkezetátalakítási szakértő bevonására és bírósági közreműködésre csak a jogszabályban meghatározott esetekben van szükség. Az eljárás nem szankciós jellegű, hanem bátorítja a nehézségekkel küzdő, de életképes vállalkozásokat, hogy idejekorán lépéseket tegyenek a fizetésképtelenség elkerülése érdekében.

Mint bármely jogi eljárásban, a szerkezetátalakítási eljárás egyes szabályaival kapcsolatban sem zárható ki a visszaélés lehetősége. A pusztán időnyerés végett kezdeményezett, hitelezők megkárosítására vagy a tagi illetve vezetői felelősség kijátszására irányuló eljárásokat lehetőség szerint meg kell akadályozni. E körben több megoldást szükséges mérlegelni. Mindenekelőtt különös figyelmet kell szentelni a szerkezetátalakítási eljárásba történő belépés feltételei meghatározásának (belépés legkorábbi és legkésőbbi időpontja). Szükséges lehet már jogszabályi szinten korlátozni bizonyos korábbi visszaélések vagy ismétlődő kérelmek esetén a belépés lehetőségét.[39] Bevezethető előzetes életképességi vizsgálat.[40] Szóba jöhetnek utólagos, retrospektív szankciók is a visszaélésszerűen kezdeményezett szerkezetátalakítási eljárás esetén. Végezetül megfontolandó lehet egy legalább az eljárás költségeit fedező letét vagy egyéb pénzügyi biztosíték nyújtásának előírása, amely révén a belépési költség magasabb lesz, ami csökkentheti a visszaélések valószínűségét.

Végezetül célszerűnek tűnik bevárni a fejlett jogrendszerrel rendelkező tagállamok jogalkotási tapasztalatait az átültetéssel kapcsolatban, és nem elsőként implementálni az igen komplex irányelvi szabályokat.

2.4 Konklúzió

A folyamatban lévő magyarországi fizetésképtelenségi jogalkotás és a 2019 nyarán hosszú előkészítést követően hatályba lépett Irányelv lehetőséget kínál egy eddig a magyar jogban nem létező eljárás, az ún. szerkezetátalakítási eljárás meghonosítására. A szerkezetátalakítási eljárás félúton helyezkedik el a tisztán szerződéses alapú restrukturálás és a formális fizetésképtelenségi eljárások között, és célja szerint lehetővé teszi az életképes, de nehézségekkel küszködő vállalkozások korai restrukturálását. Abban az esetben, ha az átültetés sikeresnek bizonyul, úgy az új szerkezetátalakítási eljárás a formális fizetésképtelenségi eljárások alternatívájává válhat, és lehetőséget nyújthat az életképes vállalkozásoknak a fizetésképtelenség elkerülésére és az ezzel kapcsolatos társadalmi költségek csökkentésére. Az új szerkezetátalakítási eljárás sikeréhez jelentősen hozzájárulhat, ha az a formális fizetésképtelenségi eljárásoktól világosan elhatárolva, külön jogszabályban kerül megalkotásra.

A tanulmány végleges változata a Dr. Bodzási Balázs által szerkesztett, 2020-ban megjelenő Gazdasági jogi és adójogi tanulmányok 2020 című tanulmánykötetben fog megjelenni.


Jegyzetek:

[1] 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról.

[2] <https://birosag.hu/statisztikai-evkonyvek>.

[3] A kézirat lezárásának időpontjában még nem nyilvánosan elérhető az új Csődtv. koncepciójának tervezete. A tervezett legfontosabb változásokról részletesen beszélt dr. Bogdán Tibor kormánybiztos, dr. Bodzási Balázs tanszékvezető (Budapesti Corvinus Egyetem), dr. Zsombolyay Péter főosztályvezető (IM) a Magyar Jogász Egylet szervezésében 2019 októberében tartott 43. Jogász Vándorgyűlésen. Az előadások szövege a 43. Jogász Vándorgyűlésről készült kiadványban fog megjelenni.

[4] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1023 irányelve (2019. június 20.) a megelőző szerkezetátalakítási keretekről, az adósság alóli mentesítésről és az eltiltásokról, valamint a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekről, és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról (Szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv) (EGT-vonatkozású szöveg.) HL L 172/18.

[5] A „megelőző szerkezetátalakítási eljárás” vagy „szerkezetátalakítási eljárás” kifejezést az Irányelvben használt „preventive restructuring frameworks” magyar megfelelőjeként használjuk. A nemzetközi terminológiában elterjedt „pre-insolvency proceedings” kifejezés általánosságban utal a fizetési nehézségekkel küzdő vállalkozások által igénybe vehető, a formális fizetésképtelenségi eljárásoktól különböző, bírósági közreműködéssel zajló eljárásokra; v.ö. Tollenaar, Nicolaes: Pre-Insolvency Proceedings – a Normative Foundation and Framework, Oxford University Press, Oxford, 2019, 2. ff.

[6] Egy társaság akkor tekinthető gazdasági értelemben véve életképesnek, ha a továbbműködés esetén számított (going concern) értéke meghaladja a likvidációs értékesítés szerinti értéket, ld. Tsioli, Lydia: Viability test in a European corporate debt restructuring framework (presentation at Academic Forum Conference 2019, Copenhagen).

[7] E körben ld. például a Világbank által közzétett Out-of-Court Debt Restructuring kiadványt <https://siteresources.worldbank.org/INTLAWJUSTICE/Resources/OutOfCourtDebtRestructuringBeforeTypesetting.pdf>, az ún „London Approach”-t <https://www.bankofengland.co.uk/-/media/boe/files/quarterly-bulletin/1996/the-london-approach-and-trading-in-distressed-debt>, továbbá a Magyar Nemzeti Bank 6/2017. (V.30.) számú ajánlását az együttesen finanszírozott vállalati adósokkal szembeni követelések megegyezésen alapuló átstrukturálási folyamatáról.

[8] Így pl. Csődtv. 40. §, Ptk 6:120. §.

[9] Mevorach, Irit-Walters, Adrian: The Characterization of Pre-Insolvency Proceedings in Private International Law. European Business Organization Law Review (Forthcoming) 2019.

[10] Az Irányelv előzményeiről és elfogadásának folyamatáról ld. Ehmke, David Christoph – Gant, Jennifer L. L. – Boon, Gert-Jan – Langjaer, Line – Ghio,Emilie: The European Union preventive restructuring framework: A hole in One? International Insolvency Review 2019.

[11] Irányelv 34. cikk.

[12] Az „életképesség” terminust az Irányelv széles körben használja, de úgy tűnik, hogy nem mindig következetesen ugyanabban az értelemben, ld. Tsioli: i. m.

[13] Irányelv (24)-(28) preambulumbekezdések, 1. és 4. cikkek.

[14] Irányelv 2(2)(b) cikk.

[15] Irányelv (24) preambulumbekezdés.

[16] Irányelv (28) preambulumbekezdés.

[17] Irányelv (26) preambulumbekezdés, 4(3) cikk.

[18] Irányelv (25), (32)-(39) preambulumbekezdések, 6-7. cikkek.

[19] Irányelv 7(7) cikk

[20] v.ö. Csődtv. 21/B. §, 27. § (2) bekezdés e) pont.

[21] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/848 rendelete (2015. május 20.) a fizetésképtelenségi eljárásról (átdolgozás) HL L141/19.

[22] Fizetésképtelenségi Rendelet (10), (12)-(14) preambulumbekezdések.

[23] v.ö. Garcimartín Alférez, Francisco: Cross-Border Restructuring Proceedings within the EU: the Insolvency Regulation and the Future Directive on Restructuring Frameworks, SSRN, 2018, 4.

[24] ld alábbi 2.2 f) pont.

[25] Irányelv (30)-(31) preambulumbekezdések, 5. cikk.

[26] Irányelv (40) preambulumbekezdés, 7(5) cikk.

[27] Irányelv (41) preambulumbekezdés, 7(4) cikk.

[28] Ehhez hasonló szabályt tartalmaz jelenleg a Csődtv. 11. § (2) bekezdés h) pontja.

[29] Irányelv 7(4) cikk.

[30] Irányelv 2(1) cikk 8. pont.

[31] Irányelv 2(1) cikk 7. pont.

[32] Irányelv (66)-(69) preambulumbekezdések, 17-18. cikkek.

[33] Irányelv (42)-(64) preambulumbekezdések, 8-15. cikkek.

[34] Irányelv 2(1) cikk 6. pont.

[35] Irányelv (55)-(57) preambulumbekezdések, 11. cikk.

[36] Irányelv 4(5) cikk.

[37] Irányelv 4(1) cikk.

[38] Irányelv (24) preambulumbekezdés.

[39] Irányelv 4(2) és(4) cikk.

[40] Irányelv 4(3) cikk.


A cikk szerzője: