Miért érdemes akkreditívet alkalmazni a kereskedelmi ügyletek során?

  • A kereskedelmi ügyletek esetében az áruk gyakran jelentős földrajzi távolságot tesznek meg, ennek következtében térben és időben elválik egymástól az áru átvétele, illetve a vételár megfizetése. A kockázat minimalizálására az akkreditív biztonságos megoldást nyújt mind az eladó, mind a vevő részére.
  • Az akkreditív olyan, bank által kibocsátott okmány, melyben a bank a vevőtől kapott megbízás alapján saját nevében arra vállal kötelezettséget, hogy fizet az eladónak, amennyiben az eladó az akkreditívben meghatározott dokumentumokat a banknak határidőben benyújtja, illetve az akkreditívben előírt egyéb feltételeket teljesíti.
  • Az akkreditív képes kölcsönös biztosítékokkal minimálisra csökkenteni az országhatáron átnyúló szállításból, politikai és kulturális különbségekből, gazdasági érdekekből, de akár a különböző nyelvből és valutából eredő fizetési kockázatokat is – az okmányos meghitelezésről bővebben a DLA Piper Hungary szakértői értekeznek.

A kereskedelmi ügyletek esetében rendkívül fontos, hogy megfelelő fizetési módot válasszunk, hiszen az áruk – különösen a határon átnyúló ügyletek esetén – gyakran jelentős földrajzi távolságot tesznek meg. Ennek következtében térben és időben elválik egymástól az áru átvétele, illetve a vételár megfizetése, amely mind eladóként, mind vevőként kockázatos lehet. Ezért célszerű olyan fizetési módot választanunk, amely ezt a kockázatot minimálisra csökkenti. Ennek egyik lehetséges eszköze az akkreditív (más néven okmányos meghitelezés).

Az akkreditív olyan, bank által kibocsátott okmány, melyben a bank a vevőtől kapott megbízás alapján saját nevében arra vállal kötelezettséget, hogy fizet az eladónak, amennyiben az eladó az akkreditívben meghatározott dokumentumokat a banknak határidőben benyújtja, illetve az akkreditívben előírt egyéb feltételeket teljesíti.

Akkreditív alkalmazása esetén eladóként biztosítva van, hogy a vételárat akkor is megkapjuk, ha a vevő nem kész vagy nem képes fizetni, vevőként pedig azért lehet előnyös, mert nem kerülhetünk birtokon kívül, hiszen a bank a vételárat csak akkor fizeti ki az eladónak, ha az eladó az akkreditívben megadott feltételeknek eleget tett.

Az akkreditívvel létrejövő jogviszonyok

Az akkreditív alkalmazása során három szorosan összefüggő, de egymástól független jogviszony áll fenn. Az alapjogviszony a vevő és az eladó között jön létre, amelynek a jogcíme a legtöbbször adásvétel. Az alapjogviszony körében a vevő egyebek mellett arra vállal kötelezettséget, hogy az eladó javára akkreditívet nyittat a megfelelő bankban. A vevő és az akkreditívet nyitó bank között megbízási jogviszony jön létre, amely alapján a bank az akkreditív megnyitására, valamint arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben az akkreditívben meghatározott dokumentumok részére bemutatásra kerülnek, illetve az ott meghatározott egyéb feltételek teljesülnek, fizetést teljesít az eladó részére.

Az akkreditív kibocsátásával az akkreditívet nyitó bank és az eladó között absztrakt jogviszony jön létre, ami azt jelenti, hogy független az alapjául szolgáló jogviszonytól. E jogviszony alapján a bank fizetést köteles teljesíteni az eladónak az akkreditívben meghatározott feltételek teljesülése esetén.

Mivel az akkreditív független az alapügylettől, a bank fizetési kötelezettsége csak a bank és az eladó közötti jogviszony feltételeitől függ, továbbá az alapjogviszony esetleges érvénytelensége sincs rá hatással. Előfordulhat, hogy az említetteken kívül további szerződéses jogviszony is létrejön. Erre akkor kerül sor, ha az akkreditívvel történő fizetési mechanizmusban a nyitó bankon kívül további bank is közreműködik, mint az értesítő bank, a megerősítő bank vagy a teljesítő bank.

Az akkreditív jogi szabályozása

Az akkreditívre vonatkozó szabályozás szokásjogi eredetű, a bankgyakorlat alakította ki. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) Az okmányos meghitelezésre vonatkozó egységes szabályok és szokványok (angolul: Uniform Customs and Practice for Documentary Credits (UCP)) nevű szokványt időről időre közzéteszi. A jelenleg hatályos szabályozást a UCP 600 tartalmazza. Ez a szabályzat nem minősül jogszabálynak, alkalmazására azáltal kerülhet sor, hogy az egyes országok bankjai alávetik magukat a szabályzatnak. A UCP ma már szinte általánosan elismerésre került, akkreditív esetén a magyar bankok is az alapján járnak el.

Mi a különbség az akkreditív és a bankgarancia között?

Az akkreditív elhatárolása meglehetősen nehézkes a vételár megfizetéséért vállalt teljesítési bankgaranciától. Mindkét jogintézmény a bank önálló fizetési ígérete meghatározott feltételek teljesítésének vagy bekövetkezésének esetére, illetve absztrakt jellegükből fakadóan egyik esetében sem lehet hivatkozni az alapjogviszonyra.

A két jogintézmény közötti legfőbb különbség dogmatikailag, hogy míg az akkreditív fizetési mód, addig a bankgarancia egy, a teljesítési képességet fokozó biztosíték.

Az akkreditív ugyanis az ügylet normális lebonyolítási módja körében érvényesül, míg bankgarancia esetében a lehívásra csak a kötelezett nemteljesítése esetén kerülhet sor. Abból, hogy az akkreditív fizetési mód, a bankgarancia pedig biztosíték, az is következik, hogy akkreditív esetén az eladó addig nem kérhet akkreditíven kívüli fizetést, míg az akkreditívet igénybe veheti, a bankgarancia azonban csak a főadós szerződésszegése esetén nyílik meg.

Összefoglalás

Bár az akkreditívvel történő fizetés sem mentes teljesen a kockázatoktól,

elmondható, hogy az egyik legnagyobb biztonságot nyújtó fizetési mód a nemzetközi kereskedelemben, mind az eladó, mind a vevő szempontjából, mivel kölcsönös biztosítékok adásával minimálisra csökkenti az országhatáron átnyúló szállításból, politikai és kulturális különbségekből, gazdasági érdekekből vagy a különböző nyelvből és valutából eredő fizetési kockázatokat.

Az akkreditívet általában kereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok alkalmazzák abban az esetben, ha a partnerükről nem rendelkeznek kellő információval, ha nagy értékű áru szállításáról van szó, valamint, ha ütemezni szeretnék az ellenérték befolyását.

Szerzők: Biró Levente és Sow Ábrahám