«

»

Print this Post

Új módszerek a kartellek ellen – a hazai tapasztalatok gyorsmérlege

Az elmúlt években folyamatosan növekszik a GVH versenyfelügyeleti eljárásainak volumene. Júliustól életbe lépnek a versenytörvény legfrissebb módosításai, ezzel többek között újabb elemmel bővül a versenyhatóság piaci szereplők versenykorlátozó magatartásának hatékony szankcionálása érdekében alkalmazható eszköztára is.

A GVH kérelemre vagy hivatalból induló versenyfelügyeleti eljárásai a gazdasági élet minden szegmensét érintik. A versenyhivatal fókuszába tartozó ügyek négy fő csoportjából (üzletfelek megtévesztése, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, jogsértő összehasonlító reklám, megtévesztő reklám / versenykorlátozó megállapodás, erőfölénnyel való visszaélés / összefonódás-engedély iránti kérelem elmulasztása / összefonódás iránti kérelem) többet is érintenek a versenytörvény július elsejével életbe lépő új módosításai. Ezen fókuszterületek közül a kartellek hatékony felderítéséhez kapcsolódó kedvezmények körét vesszük számba az alábbi bejegyzésben, mivel az egyik legjelentősebb júliustól életbe lépő jogintézmény, az egyezség e területhez kapcsolódik majd.

Elöljáróban elmondható, hogy a versenyjogi eljárások egyes aspektusaikat tekintve igen hasonlóak a büntetőeljárásokhoz. A versenyjogban is ismert az önvádra kötelezés tilalmának alapelve, megjelenik a védelemhez való jog, és a hatóság eljárási lehetőségei, jogai is széleskörű információ-kutatást tesznek lehetővé. A büntetőeljárás nyomozó hatóságai is gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy egyes eljárás alá vontak együttműködésének eredményeként sikerül csak mások bűnelkövetését bizonyítani, vagy hatékony és eredményes eljárást lefolytatni. A versenyjogi vizsgálatok gyakorlati tapasztalatai is azt mutatják, hogy a magas látencia és a versenyjogi jogsértésekben résztvevők természetes ellenérdekeltsége miatt valamely résztvevő együttműködése nélkül sokszor nagyon nehéz, vagy egyenesen lehetetlen egy jogsértés bizonyítása. De legalábbis sokkal egyszerűbb a hatóság dolga, ha együttműködik vele olyan személy, aki, vagy amely közvetlen információkat tud szolgáltatni a jogsértésről. Nem véletlen, hogy egyes külföldi jogokban már a múlt században megjelentek azok az eljárási eszközök és lehetőségek, amelyek azt hivatottak elősegíteni, hogy legalább egy jogsértő működjön együtt a versenyhatósággal. Ezen együttműködés önmagában persze nem elegendő a jogsértés megállapításához, ahhoz további bizonyítékok is szükségesek. De az együttműködő vállalkozás a többi bizonyíték értelmezéséhez is nagyon komoly segítséget tud nyújtani, és az általa megosztott bizonyítékok, információk az addig esetleg csak töredékes képet egésszé állítják össze, kirakva a jogsértés puzzle-jét.

A magyar versenyjogi joggyakorlatban és jogalkotásban is jól nyomon követhető a tendencia, amely az eljárás alá vont vállalkozásokat, egyéb érintett személyeket különféle kedvezmények kilátásba helyezésével próbálja az együttműködés irányába terelni. A kilátásba helyezett vagy helyezhető előnyök nagysága attól függ, hogy hatósági oldalról nézve melyek az elérhető előnyök, és az eljárás mely fázisában kerül sor az együttműködésre.

Az első lépés az együttműködőkkel kapcsolatos enyhébb megítélés hazai megjelenésében az volt, amikor a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) közleménye lehetővé tette ún. engedékenységi kérelem benyújtását. Ennek lényege, hogy aki a résztvevők közül elsőként olyan bizonyítékot szolgáltat, amely döntő jelentőségű egy kartell leleplezése vagy bizonyítása kapcsán, az mentesül a bírságfizetés alól, aki pedig később ébred, az legfeljebb valamilyen – de nem jelentéktelen, legalább 20 és legfeljebb 50 százalékos – mértékű bírságcsökkentésben részesülhet, feltéve, hogy újdonsággal tudott szolgálni. Ez a kedvezmény azon alapult, hogy a GVH több szempont mérlegelésével határozhatja meg a bírság összegét, akár el is tekinthet attól az együttműködő vállalkozás esetén. A bíróságok elviekben dönthettek volna úgy, hogy megváltoztatják az ilyen típusú GVH döntést, de erre a gyakorlatban nem került sor, mivel nyilvánvalóan nyomósabb érdek fűződik a kartellek feltárásához, mint a mindenáron történő bírságoláshoz. A jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot erősítő lépés volt, amikor a Versenytörvény módosítása nyomán jogszabályi szintre emelkedett a bírság alól való mentesülés lehetősége.

A sikeres engedékenységi kérelem azonban nem mentesítette a kérelmezőt a kártérítési igények és a büntetőjogi szankciók alól. Egyes infrastruktúra építési kartellekkel kapcsolatban a károsult megrendelő (pl. az állam) ugyanis kártérítési pereket is indíthat (indított) a kartellezők ellen annak érdekében, hogy a károkozást ezen az úton reparáltassa, illetve közbeszerzéssel kapcsolatos kartellek esetén büntető-feljelentés is tehető. Ezért volt szükséges azt is jogszabályi szinten rendezni, hogy aki bírságelengedésben részesül, azzal szemben csak akkor lehet kártérítési igénnyel élni, ha az a többi kartellezőn nem behajtható. Ugyanígy, az esetleges büntetőjogi szankciók alól is mentesítést eredményez a megfelelő időben, és a megfelelő hatóság(ok) előtt megtett engedékenységi kérelem.

Az egyezségi kísérlet és az informátori díj mibenlétét és alkalmazásának feltételeit részletesen jövő heti bejegyzésünkben járjuk körül.

Permanent link to this article: https://advocatus.dlapiper.hu/?p=1436

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *